Múlt szombaton (2013. május 11.) a kislányaimat az egyik barátnőjükhöz hívták játszani, feleségem pedig apósomnál maradt a szomszéd utcában, hogy mielőbb értük tudjon menni. Én eközben a budaörsi bevásárlóközpontok felé vettem az irányt...

Előzőleg már sikerült webshopokból (Bárdi Autó, Olajshop.hu) beszereznem elég sok mindent ahhoz, amit hétvégére terveztem. Érkezett olajszűrő, levegőszűrő, jó fajta Liqui Moly 15W40-es olaj, egy kis olajfolyásgátló adalék, no meg a hűtőtisztító anyag, amit igen fontosnak éreztem, látván a kiegyenlítő tartályban úszkáló rozsdás szmötyiket. És természetesen a legfontosabb kellék is megvolt, csütörtökön hozta a postás Hollandiából: egy eredeti használati és karbantartási kézikönyv (Libretto uso e manutenzione) Lancia A112-eshez. Az autolit.eu  oldalon sikerült rátalálnom, és olyan kifogástalan állapotban kaptam meg, hogy a végén nem volt szívem használni szerelés közben, nehogy olajos legyen. Így a Vaterán vett, korábbi szériához való használati utasítást lapozgattam inkább.

Az egyik hipermarketben és a mellette álldogáló barkácsáruházban vettem öt liter desztillált vizet, öt liter fagyállót, egy jókora edényt a fáradt olajnak, eredeti kínai "Pocsék Áruk Fóruma" olajszűrő-fogót és még néhány apróságot, például gumikesztyűt. Mindezt szépen átpakoltam a Bianchiba és hazadöcögtem vele, ahol beálltam a garázsba.

Mivel kezdjük? Tekintve, hogy egyáltalán nem voltam biztos az olajcsere sikerességében, úgy határoztam, hogy picit hagyom hűlni a motort, és a hűtőfolyadék leengedésével, a hűtőrendszer megtisztításával kezdem. Felbakoltam az autót - nem túl szakszerűen, de azért aláfértem és ő sem zuhant rám -, és némi erőfeszítés árán kicsavartam a leeresztőcsavart a hűtő alján. Sajnos a folyadék ott kezdett folyni, ahol csak tudott, a nagyja persze a fejemre - még szerencse, hogy már nem volt forróbb ötven foknál. Miután elegendő mennyiség folyt ki belőle (a nyakamba), rátöltöttem a tisztítószert, majd mentem egy kört az autóval. Visszaállva a garázsba megkezdtem a hűtőrendszer átöblítését. Nem számoltam, hány kanna vizet kellett átfolyatnom a hűtőn és a kiegyenlítő tartályon, mire úgy-ahogy tiszta víz folyt alul, de nem két percig tartott a művelet, az biztos. Amikor végre már úgy éreztem, hogy minden rendben, megkapta a fele fagyálló - fele desztillált víz folyadékot, az előírt mennyiségben.

No, gondoltam magamban, jöhet is az olajcsere. A leeresztő csavar azonban egyáltalán nem olyan volt, amilyenre számítottam, hanem imbuszkulccsal kellett (volna) kicsavarni. Csakhogy az otthon elérhető legvastagabb imbuszkulcsom is pici volt bele. Mit lehet tenni? Irány a barkácsbolt, de most már szerelős ruhában, lucsogva a rám ömlött hűtőfolyadéktól. A pénztáros kisasszony talán életében nem látott még ilyen igénytelen kinézetű vásárlót. Sebaj. A biztonság kedvéért a 10 és 13 mm-es imbuszkulcs mellé vettem egy 12 mm-est is. Mint kiderült, igen előrelátó módon, ugyanis pont az kellett bele.

A csavar persze meg sem akart mozdulni. Naná, hogy előkerült a kalapács is, de csak óvatosan mertem rávágni a kulcsra, nehogy valami hülyeséget csináljak - például a fordított testhelyzet miatt összetévesszem az irányt és jóvátehetetlen kárt okozzak. Szerencsére nem így történt, hanem megmozdult a ki tudja mióta ott rothadó csavar. Az utolsó pár fordulatra már kézzel csavartam, közben alátettem az edényt, és kisvártatva csordogálni kezdett a maga fáradtságában is finom olaj. Van-e csodálatosabb illat a motorolaj szagánál - persze a benzinen kívül?

Amikor nagyjából kifolyt, gondoltam, lecsavarom az olajszűrőt. Persze szabad kézzel ez sem mozdult. Micsoda mázli - gondoltam -, hogy vettem azt az olajszűrő-fogót. Rászorítottam, de közben két helyen is elvágta az ujjamat, mert nagyjából egy fűrészlap élére emlékeztetett a fogása. Micsoda pech - gondoltam, miközben a gumikesztyűm kezdett megtelni az ujjamból csorgó friss vérrel -, hogy nem egy normális helyen vettem egy jobb minőségűt. Végül aztán megadta magát a szűrő és sikerült letekernem, és onnan is kifolyt még egy kevéske olaj. Persze a földre, mert annyi eszem nem volt, hogy alátegyem az edényt, amely - ahhoz képest, hogy a gépkönyv szerint 3,9 liter olaj kellett, hogy legyen a kocsiban - egyébként már színültig tele volt "fekete arannyal".

Felcsavartam az új olajszűrőt, betöltöttem a jó kis Liqui Moly olajat, majd eszembe jutott, hogy ha már karbantartunk, tartsuk karban a levegőszűrőt is, azaz cseréljük újra. Hát persze, hogy nem hozzávaló jött a webshopból. Motor beindít, olaj nem folyik - de sajnos a csöpögés nem múlt el, mivel az imbuszkulccsal oldható csavarhoz nincsen tömítés. Ezt bizony mihamarabb cserélni kell, de fogalmam sincs, mire, mert a rendelkezésemre álló információk alapján attól tartok, gyárilag ilyen csavar való az olajtartályba. (Forrásom e tekintetben egy Haynes Fiat Panda szerelési útmutató, mert Autobianchihoz ilyesmit nem adtak ki.)

Nem maradt más hátra, mint a hátsó felirat ideiglenes pótlása egy házilag kinyomtatott papírosra. Nem túl szép, de a célnak megfelel - addig, amíg nem sikerül egyet szerezni, akár úgy, hogy ha az ebay lesz szíves elárulni az évekkel ezelőtt elfelejtett jelszavamat, meggyőzöm azt az egyetlen olasz eladót, aki Lancia A112 jelvényt árul, hogy kivételesen Magyarországra is postázzon...