Hogy ez hogy jött, nem is tudom, de azért elmesélem.
Még januárban felkerült a hasznaltauto.hu-ra egy FIAT 133-as. Igen, az oldalról 127-esnek, elölről-hátulról 126-osnak kinéző, valójában 850-es alapú csodabogár, amit spanyolok terveztek spanyoloknak (SEAT), de Nyugat-Európa legtöbb országában FIAT márkanév alatt forgalmazták. A képek alapján elég jól nézett ki, bár meg volt kicsit törve az eleje. A nagy havazások idején, valamikor februárban sikerült végre megnéznem, egy kis somogyi faluban, a világ vége tábla után közvetlenül jobbra. Nagyon kedves volt az eladó, de az autó számomra reménytelen projektnek tűnt. Lada elemekből lett felújítva évekkel ezelőtt, és sajnos azóta komolyan rohadásnak indult, a gumiszőnyeg alatt pedig állt a víz. De hát ez az egy van belőle az országban... vagy legalábbis biztos nem túl sok. Abban maradtunk az eladóval, hogy még rágódom rajta. Hazamentem (az eladó nem tudta, de nálam volt a 150000 Ft vételár). Aztán este jön az sms: "Elvitték az autót".
Ezek után kétségbeesve írtam mindenfelé, mindenféle fórumokra, hogy 70-es, 80-as évekbeli olasz kisautót keresek, leginkább persze FIAT 133-ast, de lehet 850-es, 127-es, 128-as, de akár egy "Merkur állapotú" Zastava 110-es is. Vagy egy Autobianchi A112-es, mert gyerekkoromban ez volt az egyik kedvenc játékautóm:
Mivel egy Békéscsaba környéki Zastava (amelynek a megtekintésére idő hiányában esélyem sem volt) kivételével sehol semmi - mint kiderült, az autobianchi.hu fórumon válaszolt valaki, de nem a megadott e-mail címre, hanem csak magán a fórumon, így elkerülte a figyelmem -, végül vettem kétszázért egy 1988-as évjáratú Audi 80-ast (B3), amely úgy nézett ki, hogy egész jó lesz.
"Rendkívül megkímélt" autónak hirdették Edelényben, egy kereskedőnél. Az egyik kolléganőm szülei épp edelényiek, így a kedvemért elsétáltak megnézni, sajnos tetszett nekik. Így aztán látatlanban megvettem. Nem kellett volna. Amikor Budapesten, a Szentendrei úton az egyik Shell kútnál átvettem, ez már világos volt. Az autó ugyanis magán viselte a "már régi, de még nem eléggé" autók összes betegségét. Ha valami elromlott, eltört, letört benne-rajta-róla, azt a lehető legolcsóbban javították - lényeg, hogy menjen. Csöppet sem zavarta az előző tulajdonost, hogy az üvegek zöld színűek, ő a vezetőoldali ajtóhoz színtelent vett bontóban - és bár ez lett volna a legnagyobb hibája. Szóval, rá kellett költenem közel a vételár felét, és még mindig nagyon távol állt attól, aminek szántam: második hobbiautónak az I-es Golfom mellé.
Közben ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy a hasznaltauto.hu autóvadász szolgáltatásában aktívnak hagytam az olasz kisautó-keresést. Jöttek egymás után az e-mailek régi FIAT-okról, majd egyszercsak, egész pontosan 2013. április 19-én ezt az értesítést kaptam:
ÜDVÖZÖLJÜK!
Az alábbi hirdetések feleltek meg a keresésnek:
AUTOBIANCHI A112 AUTÓ VÉTEL KP-RA AZONNAL! (1984) 399.000 Ft
Mennyi??? Négyszázezer forint, amikor fele ennyit sem ér? Horror, de tudtam: itt a vég. Főleg amikor felfedeztem, hogy ez az egyik Autobianchi klubos autó. A korábbi tulajdonos is hobbiból tartotta, nem azért, hogy minél olcsóbban tudjon vele sittet szállítani!
Ment is még április 21-én, vasárnap este az e-mail a kereskedőnek, aki azt hirdeti, hogy állapottól függetlenül készpénzért felvásárol mindenféle autót, a telepe pedig szó szerint tele vala roncsokkal, hogy érdekelne a kisautó. Felajánlottam érte a bontásnál azért jobb sorsra érdemes, általam félig-meddig műszakilag rendbe hozott Audi 80-ast, feleségem évek óta működésképtelen (AC pumpa hibás) Mazda 121-esét, valamint némi készpénzt. (Mondjuk ki: a két autón felüli különbözetként nagyjából annyi készpénzt, amennyi a Bianchi reális értéke volna... No de legalább megszabadulunk szegény Auditól, életem egyik legnagyobb autós tévedésétől, és feleségem négy éve használaton kívüli autója után sem kell befizetnünk a következő 16000 Ft-os kötelező biztosítási csekket, és nem kell egy százasért Mester Zolinál felkészítenünk az októberben esedékessé váló újabb műszaki vizsgára.)
A szűkszavú válasz: rendben. Következő lépés a kisautó megtekintése és kipróbálása volt, április 23-án, egy verőfényes keddi napon. Alatta olajfoltok, három piciny tócsában: sag' schon, majd megjavítjuk. Egyébként szépen jár a motor, kívül-belül gusztusos minden. Az első benyomás valahol a jó és a nagyon jó között oszcillált. Csak hát van rajta néhány furcsaság: Junior felszereltségű, amit nem csak az első lámpák mellett oldalt látható feliratok, hanem a közepesnél jobb állapotú eredeti üléskárpitok is alátámasztanak - ennek ellenére nem 903, hanem 965 kcm-es a motorja és ötfokozatú a váltó. Ez meg hogyan lehetséges?
Ez is egy több autóból összeépített borzadály lenne? Nosza, irány a Wikipédia, mélyedjünk picit el az A112-es rejtelmeiben. Készüljünk tudatosan a kalandra. Mit is ír a hogyishívják? Hát hogy 1984-ben a svájci piacra gyártott hatos szériás A112-eseket már a Lancia kereskedőhálózatában árusították, és ezek az autók abban tértek el más európai piacokon forgalmazott társaiktól, hogy Lancia A112 néven kerültek a szalonokba. Mégpedig Junior kivitelben is 965 kcm-es motorral és ötfokozatú váltóval.
Hoppá, ezt akkor le kell csekkolni! Április 27-én szombaton irány ismét Fót. Ha minden oké, otthagyom az Audit, de előbb szemrevételezzük még egy picit a Biát. Motorháztető fel: ott a matrica szépen, ahogy kell, és rajta a tanúsítvány, hogy az autó megfelel a... na minek?? ... hát a svájci közlekedésbiztonsági előírásoknak. Igen! Nézzük azért meg a hátulján a típusjelzést... sajnos eléggé le van kopva, szinte alig látszik az eredetileg fehér felirat... na de... mi is van odaírva?
Ez bizony egy valódi svájci piacos Lancia A112 Junior, 1984-ből! Így aztán az Audi szépen ott is maradt Fóton, a szerződés megköttetett, és elkezdődött a várakozás, merthogy az autónak tavaly decemberben lejárt a műszakija, és szerencsére legalább annyit belefért az igen magas vételárba, hogy ezt megcsináltatja a kereskedő. Következő hét pénteken át is vettem a Bianchit, de ez legyen egy következő bejegyzés tárgya. Egy nem sokkal rövidebbé...
Utolsó kommentek