Nagy napra ébredt ma Közép- és Kelet-Európa minden kedves olyan lakója, aki aggódva figyeli, hogyan lesz Biából mindennapi használatra alkalmas, de természetesen ennek ellenére csak hétvégenként használt szuper kis hobbiautó.
Értő kezekbe került ugyanis végre a kis Lancia: az Alfárium nevű, olasz autókra szakosodott szerviz és restaurátor műhely egyik tulajdonosával, Péterrel az egyik fórumon ismerkedtünk össze, de hamar kiderítettük, hogy Öcsémet személyesen is jól ismeri, ráadásul elég régóta. Kicsi ez a világ, főleg a Lágymányos. Nem ragozom tovább: a mai rekkenő hőségben - hálával adózva annak a svájci (feltehetően) hölgynek, aki 1984-ben nyitható tetővel rendelte - átgurultam a XI. kerület Prielle Kornélia utcai állomáshelyről a XI. kerület Csurgói úti veterán Alfa és Fiat főhadiszállásra és tisztelettel otthagytam az autót egy átnézésre + a korábbi posztokban említett, általam már ismert hiányosságok elhárítására.
Persze ha már ott jártam, megtekintettem az igen jó állapotú 1985-ös piros A112 LX-et, s nem kevésbé Péter elképesztően gyönyörűséges, OT-s rendszámú, a Veterán újságban nemrég Csikós Zsolt által bemutatott 1971-es évjáratú fekete Alfa Romeo Montrealját. Emellett Alex és Péter, a két tulajdonos bemutatott egy-két kész vagy félkész projektet (Fiat 127-es testvérek, no és egy igen szép piros, 1981-es Alfetta, amely épp eladó), sőt Péter egy titkos raktárba is átvitt, ahol majdhogynem szüleink korabeli Alfák várják sorsuk jobbra fordulását, köztük a zseniális formatervező, Giorgetto Giugiaro első önálló formaterve, egy meglehetősen hihetetlen szépségű Alfa Romeo 2600-as sportcoupé.
Végezetül ezúton szeretnék Alexnek köszönetet mondani a nagy bögre hideg bodzaszörpért, amivel az adott időjárási körülmények között gyakorlatilag megmentette az életemet.
Utolsó kommentek