Ez most ismét csak egy rövidke poszt lesz.
Sajnos az Oldtimer Sokadalmon nem tudtunk találkozni Balázzsal, azzal a kedves paksi márkatárssal, aki felajánlott nekem egy gyári, A112 Juniorhoz való kormányt a háromküllős sportkormányomért cserébe és azt ígérte, hogy küld nekem négy eredeti dísztárcsát (pontosabban felnikupakot) is. Ez a rossz hír. A jó pedig az, hogy elküldött nekem mindent csomagban, postán.
Hát kérem, az, hogy a kormány olyan állapotban van, mintha épp most próbálná egy olasz néni felpattintani a 99% készültségű autóra a gyártósoron 1984-ben, az egy dolog. Na de a kupakok! Balázs lecsiszolta, lealapozta és újrafestette őket, mert "kicsit karcosak voltak" és nem lett volna korrekt (szerinte), ha így adja el. Amint a képen is látható, úgy néznek mi, mint a gyári újak. Szó szerint lefóliázva érkeztek. Csodálatosak!
És két bónusz jó hír a végére, ha az eddigiek nem lettek volna elegendőek: egyrészt úgy néz ki, hamarosan értő kezekbe kerül a Bianchi (aki Lancia), nem is akárhová (de egyelőre nem akarom elkiabálni, hiszen csak pár levélváltáson vagyunk túl Péterrel, egy - olaszautós veterános körökben igen jó nevű - szerviz vezetőjével), másrészt épp ma kaptam egy e-mailt az autó volt tulajdonosától, Zolitól, aki feltöltötte nekem egy webes tárhelyre az autóhoz való összes rendelkezésére álló műszaki dokumentációt, szkennelve.
Le vagyok nyűgözve. Köszönöm Balázsnak, Péternek, Zolinak és mindenkinek, hogy ilyen elképesztően segítőkész módon áll hozzá a projektemhez. Ebből itt hamarosan tökéletes kisautó lesz, úgy érzem.
Utolsó kommentek